I.Az első magyar pénzérme egyidős a magyar állammal. I. (Szent) István (1000–1038) az első magyar pénzérmét uralkodása legelején, 1000 körül verette ezüstből, a nyugat-európai dénárrendszerhez igazodva. A dénár az elkövetkező három évszázad vezető címlete maradt az országban, a fele értéket képviselő obulus mellett.

II.Károly Róbert (I. Károly, 1308–1342) pénzreformja keretében több pénzverő kamarát is felállított, köztük a legjelentősebbet – a Magyar Pénzverő által történelmi és szakmai elődnek tartott – Körmöcbányán 1328-ban. Ő verette az első magyar aranyforintot, vélhetően Budán, 1325 körül. Az első magyar aranyforint a firenzei fiorino d’oro mintájára készült, innen ered a forint szavunk is.

III.Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) uralkodása alatt állandósult a kamararendszer, és egységes formát öltöttek a verde- és mesterjegyek. Először jelentek meg ún. vastag veretek (piedfort), amelyek nem a pénzforgalom céljára, hanem ajándékozási célból készülhettek.

IV.I. Ulászló (1440–1444) rövid uralkodása alatt a magyar pénztörténetben először az általa veretett dénáron látható a korona, az Árpád-sávok és a kettős kereszt együttes ábrázolása, azaz a jelenleg is használt magyar állami címer.

V.I. Mátyás (1458–1490) 1467-es gazdasági reformja keretében többlépcsős pénzügyi reformot hajtott végre. 1472-ben megszüntette a gazdaságtalannak bizonyuló budai és kassai pénzverést. Állandó éremképet vezetett be, az aranypénzei előoldalára és az ezüstök hátlapjára Magyarország védőszentje, Szűz Mária – Patrona Hungariae – került, karján a gyermek Jézussal. Ez az éremkép évszázadokon keresztül díszítette a magyar pénzérméket, a forgalmi pénzek közül az 1939-es 2 pengősre került utoljára. Mátyás az aranyforint és ezüstdénár mellett újraindította a Nagy Lajos óta szünetelő, a dénárnál nagyobb értékű ezüstgarasok verését is. A forintot ebben az időben kezdték a velencei aranypénz neve után dukátnak nevezni.

VI.II. Ulászló (1490–1516) pénzverése szerves folytatása a Mátyás által megkezdettnek, legfontosabb pénzverdéje Körmöcbányán volt. Nevéhez köthető a későbbi tallérrendszer előfutárának tekinthető, magasabb értéket képviselő guldiner veretése. Uralkodása alatt, 1499-ben jelent meg először verési évszám magyar pénzérmén.

VII.I. (Habsburg) Ferdinánd (1526–1564) a magyar pénzügyek irányítására, osztrák mintára Pozsonyban felállíttatta a Magyar Kamarát. Jogilag független intézményként, de gyakorlatilag a bécsi udvari kamara – a Habsburgok központi pénzügyi szerve – alárendeltjeként működött. 1553-ban Körmöcbányán verette az első tallért. A tallérrendszer bevezetésével hamarosan véget ért a hagyományos középkori pénzverés Magyarországon.

VIII.A XVII. század elejére eltűnt a magyar aranypénzekről Szent László alakja, az előlapokon a mindenkori uralkodó képmása látható. A körmöcbányai pénzverő a kincstár kezébe és a bécsi udvar irányítása alá került.

IX.I. Lipót (1657–1705) 1659-ben bevezette az aprópénzt, a krajcárt. Ekkor került magyar pénzeken először feltüntetésre a címlet, hivatalosan elismerve a kibocsátó részéről, hogy az adott érme névértéke eltér a benne lévő nemesfém értékétől. Az értékjelzéshez római és arab számokat egyaránt használtak.

X.II. Rákóczi Ferenc (1703–1711) pénzverése külön fejezete a magyar pénzverés történetének. Rézből polturát veretett több címletben, rajtuk a Rákóczi jelmondatából képzett „PRO LIBERTATE” körirat olvasható. Innen eredően pénzeit libertásnak is hívták. Aranypénzverése alacsony intenzitású volt, és csak rövid ideig tartott.

XI.Mária Terézia (1740–1780) uralkodása alatt a Habsburgok pénzügyi egységesítő törekvései tovább folytatódtak. 1760-ban réz váltópénzt vezetett be. 1766-ban a verés helyét jelölő verdejegyeket ABC jelölésre változtatta, a magyar verdék közül Körmöcbánya a ’B’, Gyulafehérvár az ’E’, Nagybánya a ’G’ jelet kapta. A tallér maradt az uralkodó címlet, egészen XIX. század első feléig.

XII.Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idejében létrehozott önálló magyar pénzügyigazgatás alatt a magyar történelemben először magyar nyelvű feliratok kerültek a pénzérmékre, és a birodalmi besorolás helyett ismét a hagyományos magyar verdejeleket alkalmazták. Aranyból dukát, ezüstből 6, 10 és 20 krajcáros, rézből 1 és 3 krajcáros készült.

XIII.Ferenc József (1848–1916) a szabadságharc bukásával felszámolta az önálló magyar pénzügyeket, éremképként az uralkodó portréja és az osztrák vagy birodalmi címer került az érmékre. Változást az 1867-es kiegyezés hozott. Újra magyar feliratok, magyar korona és címer kerültek az érmékre. Az alfabetikus birodalmi verdejelölésnek véget vetettek. Ettől kezdve a verés helyére újra a hagyományos verdejelek utaltak, K.B. jelölte Körmöcbányát és GY.F. Gyulafehérvárt.

XIV.Az Osztrák–Magyar Monarchia 1892-ben tért át az új aranyalapú valutára, a koronára. Az osztrák–magyar korona a XX. század elejére Európa egyik legerősebb valutája lett.

XV.Az I. világháború a korona elértéktelenedéséhez vezetett. Az utolsó magyar király, IV. Károly (1916–1918) verette a magyar történelem eddigi utolsó arany forgalmi pénzérméit, 20 koronás címletben, de ezek már nem kerültek forgalomba. Az utolsó ezüstkoronát 1916-ban verte az addigra már egyetlen magyar verdeként fennmaradt Körmöcbányai Királyi Pénzverő.

XVI.1918 novemberében a Körmöcbányai Pénzverő berendezését, gépeit leszerelték, és a személyzet egy részével Budapestre költöztették. Az ideiglenesen felállított gépekre a korona fokozódó inflációja miatt csak rövid ideig és átmenetileg volt szükség, az ekkor gyártott 10 és 20 filléresekre még a K.B. verdejegy került.

XVII.A vesztes háború és a trianoni békeszerződés által sokkolt magyar gazdasági és pénzügyi rendszer, valamint a teljesen elértéktelenedett korona stabilizálása az 1924-ben megalapításra került önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank feladata lett.

XVIII.1925-ben megszületett az új valuta, a pengő bevezetéséről szóló törvény. A pengő a koronához hasonlóan aranyalapú valuta volt, 100 fillérre oszlott. Az új budapesti pénzverő ugyancsak 1925-ben jött létre, Magyar Királyi Állami Pénzverő néven. Ekkortól szerepel magyar fizetőeszköz pénzérméinken a BP. verdejegy. A pengő pénzrendszer érméit már az új budapesti verde készítette.

XIX.1 pengő 12500 koronával volt egyenértékű. Elnevezését hosszas társadalmi viták előzték meg, többek között felmerült a turul, a libertás és a máriás elnevezés is. Végül az ezüstpénzek régi hangutánzó szavát, a pengőt választották.

XX.A II. világháborúban a fémpénzek gyakorlatilag eltűntek, 1944 decemberében a pénzverő is kénytelen volt beszüntetni a munkát. Budapest ostromát követően a verdét újraindították, de a fokozódó infláció miatt a kis címletű fémpénzekre egyre kevésbé volt szükség. A világ máig egyik legnagyobb mértékű inflációja másfél év alatt teljesen elértéktelenítette a pengőt.

XXI.1946. augusztus 1-jén került bevezetésre a forint pénzrendszer, és megkezdődött a forintérmék gyártása. Az első címletsor ezüst 5 forintost, alumínium 1 és 2 forintost és réz-alumínium, illetve réz-cink ötvözetű 2, 5 és 10 fillérest tartalmazott. 1948-ban megjelentek az első forint emlékérmék is, amelyek kibocsátása 1968-tól vált rendszeressé.

XXII. 1949. február 1-jétől a budapesti pénzverő Állami Pénzverő Nemzeti Vállalat néven működött tovább. Beleolvasztottak több államosított nemesfémipari kisüzemet is, így a szocializmusban a pénzverés mellett az Állami Pénzverő lett a jelvény- és dísztárgykészítés, valamint az ékszergyártás csúcsüzeme is.

XXIII.1968-ban a Pénzügyminisztériumtól az MNB vette át a fémpénzek kizárólagos kibocsátási jogát (addig csak a bankjegyek kibocsátási jogával, illetve a pénzérméket tekintve a forgalomba hozatal jogával bírt a jegybank).

XXIV.A rendszerváltás a forint forgalmi érmék teljes megújulását hozta, 1992-ben ezüst 200 Ft-os, 1993-ban 1, 2, 5, 10, 20, 50 és 100 forintos érméket tartalmazó, anyagában és érmeképet tekintve is egységes címletsor került kibocsátásra. Az egyessel kezdődő címleteken a címer, a kettessel kezdődő érméken jellegzetes védett magyar növény, az ötössel kezdődő címleteken védett madarak kerültek ábrázolásra. Tervezőik Bartos István Péter és Kósa István. A 2 és 5 filléres érméket a jegybank 1992. szeptember 30-án bevonta a készpénzforgalomból.

XXV.1992 nyarán az egykori Állami Pénzverő is átalakult, a főbb tevékenységek szétválasztásával a pénzérmék – forgalmi és emlékpénzek – gyártására önálló részvénytársaság jött létre, Pecunia Rt. néven, a Magyar Nemzeti Bank többségi – majd 1998-tól kizárólagos – tulajdonlásával. A részvénytársaság 1993-tól Magyar Pénzverő Rt. néven folytatta működését.

XXVI.1996. szeptember 30-án a 10 és 20 filléres érmék bevonásra kerültek a pénzforgalomból, az 50 filléresek 1999. szeptember végén jutottak erre a sorsra. A fillér ezzel megszűnt fizetőeszközként funkcionálni, számítási egységként azonban változatlanul a forint váltópénze maradt. Az 1993-ban bevezetett 100 forintos érme helyére 1996. október 21-én új 100 Ft-os, az első magyar bicolor pénzérme került. Az 500 ezrelékes (félezüst) 200 forintosok 1998 áprilisában kerültek bevonásra, helyüket 2009. június 15-től a Lánchidat ábrázoló, szintén bicolor, egyben bimetál 200 forintos érme vette át.

XXVII.A Magyar Pénzverőbe 2001 novemberében beolvadt az MNB Érmekereskedelmi Rt., ezzel a Társaság tevékenysége az MNB által kibocsátott emlékérmék gyártása mellett azok értékesítésével is bővült. A cég 2006-ban zártkörűen működő részvénytársasággá alakult.

XXVIII.2008 márciusában a Magyar Pénzverő Zrt. új székhelyre költözött, ahol a Magyar Nemzeti Bank Logisztikai központjában kapott helyet.