Leírás
A mudi céltudatos tenyésztése Fényes Dezső balassagyarmatibmúzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta kutyáit, és benyújtotta a fajta első standardját. A második világháború végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása a semmiből kezdődött újra. Újabb standardja, amelyet Balássy Zoltán alkotott meg és az FCI is elfogadott, 1963-ból származik. A fajta törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, és csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a számos jó tulajdonsággal rendelkező fajta fennmaradt. A mudi – főleg a különféle, régóta kitenyésztett fajtákkal összevetve – első pillantásra egyszerű keveréknek tűnhet. Szőre rövidebb, mint a többi pásztorkutyáé, könnyen tanuló, intelligens állat. Tulajdonképpen bármely színben előfordulhat, de a standard nem ismer el minden színváltozatot. A leggyakoribb a fekete szín, de van vörös, barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatban játszó). Azonban sokak szerint a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat a cifra, a szürke alapon feketével spriccelt, amelyet Fényes Dezső a mudi legeredetibb színváltozatának tart. Magyarországon a mudik ma nagyon elterjedt munkakutyának számítanak. Különböző haszonállatok csordáit őrzik a marhától, juhoktól kezdve a lovakig. Az önálló kisegítők reggelente egyedül terelik ki a sertéseket vagy a libákat a legelőre, ahol felügyelik, majd este vissza is terelik őket. Az őrizendő állatokat tekintettel és hangadással tartják ellenőrzésük alatt. Magyarországon kívül ritkán találkozni ennek a sokoldalú fajtának a példányaival.
