Leírás
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944 nyarán koncentrációs táborokba deportálták. Megjárta Buchenwaldot és Auschwitzot, 16 évesen szabadult. A kommunista diktatúra alatt távol tartotta magát az irodalmi élettől; zenés vígjátékok írásából és műfordításokból tartotta el magát. Első regényét, a diktatúra természetrajzát tükröző Sorstalanságot 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta. A könyv csak 1975-ben jelenhetett meg, és a rendszerváltoztatásig szinte észrevétlen maradt. Művei az 1990-es évektől kerültek a hazai és a nemzetközi figyelem középpontjába. 2002. október 10-én az első magyar íróként irodalmi munkásságáért Nobel- díjat kapott. A Svéd Akadémia nyilatkozata szerint „Kertész álláspontjának hajthatatlansága világosan felismerhető stílusában, amely olyan, mint a szépnövésű galagonyasövény: tömör és tüskés a könnyelmű látogató előtt. Ezzel azonban feloldja az olvasót a kötelező érzelmek terhe alól, és egy különleges gondolati szabadságra csábít.” Életműve a regény, az esszé- és a naplóirodalom műfajában is kiemelkedő jelentőségű; könyvei immár több tucat nyelven olvashatók. Munkásságát számtalan nemzetközi díjjal jutalmazták, s hazájától is megkapta a legjelentősebb kitüntetéseket, előbb a Kossuth-díjat, majd a Szent István-rendet. Hosszas betegség után 2016. március 31-én hunyt el Budapesten.
