Leírás
Salkaházi Sára (eredeti neve: Schalkház Sarolta Klotild) a Szociális Testvérek Társasága vértanú-halált halt apácanővére, a nyilas rémuralom idején közel száz magyarországi zsidó megmentője. Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. Tanulmányai végeztével tanítónőként helyezkedett el, majd az első világháború után újságíróként dolgozott. Írásaiban hamar megmutatkozott a kisebbségi csoportok iránti érzékenysége, mely csak fokozódott, miután megismerkedett a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társasága katolikus szerzetesrend tagjaival, melybe 1929-ben belépett. Kassán és Komáromban karitatív szervezeteket alapított, emellett tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet vezetett, szegényházat felügyelt. Salkaházi Sára a nyilas rémuralom idején a Bokréta utcai munkásnőotthont vezette, menedéket nyújtva az üldözötteknek, közel száz magyarországi zsidó ember életét mentette meg. Tettéért a nyilasok 1944. december 27-én többedmagával a jeges Duna vízébe lőtték a Szabadság híd lábánál. A húsz évvel későbbi nyilasper bírósági tárgyalásán az egyik vádlott visszaemlékezéséből derült fény Sára testvér vértanúságának körülményeire. A sortűz eldördülése előtt a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, és térdre ereszkedve az ég felé fordulva keresztet vetett. Salkaházi Sárát a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1969-ben a Világ Igaza díjjal tüntette ki, a katolikus egyház 2006. szeptember 17-én boldoggá avatta.