Leírás
Az Aranybulla a magyar történelem egyik legismertebb dokumentuma, amely nevét aranypecsétjéről kapta. Az 1222 tavaszán, II. András magyar király által kiadott oklevél Magyarország jogtörténetének kiemelkedő emléke, a magyar történeti alkotmány jelképe. Az Aranybulla fennmaradását azáltal kívánták biztosítani, hogy az oklevelet hét eredeti példányban állították ki, de ezek közül sajnos egy sem maradt fenn. A dekrétum teljes szövegét a Prímási Levéltárban őrzött legkorábbi, 1318-ban készült, négy főpap által hitelesített másolatból ismerjük. Az Aranybulla igazi jelentősége nem saját korához, hanem utóéletéhez kapcsolódik. Azt követően ugyanis, hogy Nagy Lajos király (1342-1382) 1351-ben megerősítette és törvénybe foglalta az 1222. évi oklevél szövegét, évszázadokon át a magyar nemesi kiváltságok foglalatának tekintették. Így került be Werbőczy Istvánnak a középkori magyar jogot összefoglaló tekintélyes művébe, az 1517-ben kiadott Hármaskönyvbe. Werbőczy révén pedig egészen 1848-ig az Aranybulla lett a magyar rendi ellenállás- nak, mondhatni, a magyar függetlenségi törekvéseknek egyik sarokköve.
A miniarany emlékérme előlapján, körvonal által határolt középmezőben, a kizárólag II. András király aranybulláján használt országcímer modern ábrázolása látható. Az előlap szélén, félköriratban, fent – pontokból és keresztből álló motívumok között az emlékérmék kötelező alaki kellékei láthatók: a kibocsátó MAGYARORSZÁG, a 10000 Forint értékjelzés, éa a BP. verdejel.
