Leírás
Székesfehérvár a középkori Magyarország politikai és kultikus központja, a királyok koronázásának és temetkezésének legfőbb színhelye. A székesfehérvári Romkert a magyar állam alapításának egyik legjelentősebb emlékhelye. I. István, államalapító szent királyunk a ma Koronázó térnek nevezett területen Szűz Mária tiszteletére építtetett prépostsági templomot, mely az uralkodó magánegyházaként működött. A Szentföldre tartó zarándokút mentén létrejövő királyi bazilika a középkori Magyar Királyság legjelentősebb helyszínévé, szakrális központjává vált, mivel itt koronázták meg uralkodóinkat. Törvényes uralkodó csak az lehetett, akit Fehérváron az esztergomi érsek koronázott meg a Szent Koronával. A templom 1018-as létrejötte és Fehérvár 1543-as török kézre kerülése közötti bő fél évezredben 38 királyunkat koronázták meg a bazilikában és közülük 15 itt is lelt végső nyugalomra, köztük maga Szent István is. A neki tulajdonított díszes kőkoporsó ma is látható a Romkertben. A királyi ereklyéknek is otthon adó koronázó bazilika a századok során több átalakításon esett át. Árpád-házi és Anjou királyaink egyaránt bővítették saját elképzeléseik szerint. Az utolsó nagy átépíttető pedig nem volt más, mint Hunyadi Mátyás, aki közel száz méteresre bővíttette a templomot. Az oszmán hódítást követő években a bazilikát kifosztották, sírjait megrongálták. Sorsát a tizenöt éves háború idején, 1601-ben történt lőporrobbanás pecsételte meg. A török alóli felszabadító háborúkat követően a Habsburg uralkodóknak nem állt érdekükben felújíttatni a magyar királyok koronázótemplomát. A maradványok csak a 19. század második felében kerültek ismét az érdeklődés középpontjába. Nagyszabású ásatások kezdődtek, melyek a feltárt bazilika épületét szabadtéri romkert formájában tették láthatóvá.
A székesfehérvári Romkert 2012 óta nemzeti emlékhelyünk.
