Leírás
Világhírű magyar származású zongoraművész és zongoravirtuóz. Csodagyerek:nyolcéves korától a Zeneakadémián tanult, ahol Weiner Leó, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai.
Az ígéretes karriert előbb a világháború és az oroszországi hadifogság, majd egy 1950-es sikertelen emigrálási kísérletet követően három év börtön és munkatábor törte ketté. A bárzongoristaként tengődő Cziffra a kollégák-barátok segítségével az 1950-es évek közepén újra a pódiumra került, felvételeket készíthetett és Liszt-díjat kapott. 1956. október 22-én az Erkel Színházban Bartók 2. zongoraversenyét hatalmas sikerrel adta elő. A koncerttel a zenetörténet és a forradalom története egy pillanatra összekapcsolódott – a határ másnap megnyílt és Cziffra családjával együtt Párizsba emigrált. A következő évek szárnyalása szöges ellentétben állt a korábbi évtized megpróbáltatásaival: Cziffra csakhamar kora egyik legkeresettebb zongoristája lesz, versengtek érte a zenekarok és a koncerttermek – a Carnegie Hall, a Royal Festival Hall, a Hollywood Bowl vagy éppen a Tonhalle. 1969-ben saját nemzetközi versenyt alapított Versailles-ban, felújította és koncertteremmé alakíttatta a romos senlis-i királyi kápolnát, amelyet Liszt Ferencről nevezett el, és ahol évről évre a legnevesebb muzsikusok lépnek fel.
Csodálatos és egyedülálló karrierje, tudása, egyénisége, fiatalokat felkaroló munkássága ma is példaértékű. Cziffra tengernyi szenvedés árán kiharcolt életeszménye és művészi krédójának lényege ugyanaz – az ember és a zene szabadsága. Magyarországi emlékezetét a minden évben megrendezésre kerülő Cziffra Fesztivál őrzi, melyet Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész alapított. A világhírű zongoraművész születésének 100. évfordulójára nemzetközileg is magasra pozícionált eseménysorozatok valósultak meg Cziffra György emléke és öröksége nyomán a nemzetközi zenei élet legjelentősebb koncerttermeiben a legkiválóbb
művészek részvételével.
